2021-ben egy ragyogó napsütéses napon ismertem meg a mindig mosolygós Mónit, aki néhány napra a Waikikin található otthonába is befogadott. Teraszáról nem csak az óceán látványát, de a világ egyik leghíresebb partszakaszának éjszakai rezdüléseit is magamba szívhattam. Móni pozitív személyisége minden nehézségen átragyogott: bátran nézett szembe a hawaii kihívásokkal, keményen dolgozott és küzdött az életért, amit megteremtett magának. Beszélgetésünkben együtt járjuk végig hawaii tapasztalatait.

Évekkel ezelőtt új életet kezdtél egy egzotikus szigetcsoporton. Hogyan került a ”térképedre” Hawaii?

2010-ben, egy életre szólónak gondolt kapcsolat végével rájöttem, hogy egyedül az én döntésem, hogy mit hozok ki az életemből. Sok barátom költözött ekkor Angliába vagy más európai országba, de azok nekem túl hűvösek és esősek voltak. Hawaii azonban tökéletes és álomszerű helynek tűnt – utólag már tudom, hogy erre a látszatra rengeteget költ az állam.

Mit tudtál a költözés előtt az államról?

Nem sokat, minden mostani tudásomat tapasztalat útján szereztem. Nem egyszerű ilyen távol lenni az otthontól. Hawaiin például nagyon kicsi a magyar közösség. Mivel Erdélyből származom, nem volt szokatlan a kisebbség közé tartozni. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam a számomra kedves embereket. A barátaimnak köszönhetően érzem otthon magam, miattuk költöztem többször is vissza Hawaiira – na meg az érzés miatt, amit egyedül az óceán színeiben való gyönyörködés nyújthat.

Olyan volt Hawaii, mint amilyennek elképzelted?

Nem voltak elvárásaim a szigetekkel kapcsolatban, és ezt szerencsésnek gondolom. Sok álomszerű dolgot láthatunk a közösségi médiában, de a személyes tapasztalatnak nincs párja. Ez a kaland landoláskor kezdődik, miközben a sós meleg levegőt belélegezve sétálunk a csomagokhoz. Alkalmazkodó személyiségként könnyebb volt belerázódnom a valódi hawaii életbe, ami nem egyenlő egy állandó nyaralással. Itt is belefeledkezhetünk a hétköznapokba, sőt, az is előfordulhat, hogy hetekig nem jutunk le az óceánpartra. A “paradicsomban” sincs kolbászból a kerítés.

Úgy tudom, több szigeten is éltél…

Igen. Életem egyik szakaszában Maui volt az otthonom, ahol több általam nagyra tartott személlyel is sikerült találkozom: például részt vehettem Wayne Dyer könyvbemutatóján, sikerült beszélnem Owen Willsonnal, Doreen Virtue-val pedig egy angyal kártyás bemutatón találkoztam. Ezekben az időkben sokat jártam Era barátnőmmel a Maui Golf Club medencéjéhez: onnan lestük a hollywoodi hírességeket. Tőle tanultam a nyílt és célratörő hozzáállásomat is, ami a mai napig az életem fontos része.

Majd ezután átköltöztél a nyüzsgő Honoluluba, Oahura… Milyen az élet a híres Waikikin?

Oahun többször, több helyen is szerencsét próbáltam, végül pedig a híres Waikikit is otthonomnak nevezhettem. A parttól alig 10-15 percnyi sétára fekvő lakásom megtalálását Kati és Zoli barátaimnak köszönhetem. Régóta dédelgetett álmom vált így valóra, de hosszú út vezetett idáig: először barátoknál laktam, majd szobát béreltem… A waikiki élet nagyon más, mint képzeltem:

A soha el nem fogyó tömegről, a kábítószerhasználókról, a gyerekrablásokról és sok más dologról nem hallani a hírekben… Az utcákat sem tartják mindenütt tisztán, a hajléktalanok pedig hihetetlen mennyiségben vannak jelen. Ez a meleg éghajlatnak és a vezetők hanyagságának is köszönhető…

Megfordult a fejedben, hogy visszaköltözz Mauira?

Nagyon szerettem Mauit, és bármikor szívesen visszaköltöztem volna, de a nagy távolságok és a kevesebb munkalehetőség miatt ezt elvetettem.

Ha visszagondolsz az elmúlt évekre, miért vagy a leghálásabb azon dolgok közül, amiket Hawaii adott neked?

A kitartásért, az alázatért és az új barátokért. Az óceán közepén nem csak drágább minden, de nem is ugorhatunk haza akármikor. Számos családi eseményről lemaradtam, a legnagyobb kihívást a szeretteimtől való távolság jelenti. Éppen ezért igyekeztem új és fejlesztő elfoglaltságokat keresni, amik biztosították a valahová tartozás érzését. Így találtam a táncra: az egyik magyar találkozón Eleonóra és Noémi barátaim hívták fel a figyelmemet a parki táncos eseményekre. El is kezdtem az órákra járni, ahol új barátokat szereztem, egy újabb közösség tagja lehettem. Egyik táncos barátnőm, Ellie nyújtott megoldást a krónikus migrénemre: rátaláltam a Prána csoportra, ahol energiagyógyítást kaptam és később tanultam. Sok hasonlóságot fedeztem fel ez és az agykontroll között, amit először Budapesten, majd New Yorkban sajátítottam el.

Sokan álmodoznak a hawaii életről, a közösségi médiában pedig csak a szépet látni: mit gondolsz, mennyire reális az emberekben kialakult kép Hawaiiról?

Az interneten megjelenő csillámporos posztok nagyon sokszor túlzóak… Amint már említettem, itt sincs kolbászból a kerítés. Hawaii az egyik legdrágább hely a világon. Nincs értelme összehasonlítani más országokkal… Sokan dolgoznak egyszerre több munkahelyen, hogy megengedhessék maguknak a hawaii életet. Aki szorgalmas és kitartó, az itt is megtalálja a helyét: sokat spórolhatunk, ha turkálókból vagy outletekből vásárolunk, esetleg rendszeresen főzünk.

A közelmúltban Hawaii a szerelemmel is megajándékozott: engedd meg, hogy szívből gratuláljak nektek!

Köszönöm szépen. Boldogan osztom meg az olvasókkal életem egyik legnagyobb örömét: tavaly decemberben férjhez mentem. Jose egy ízig-vérig Puerto Ricó-i, igazi latin temperamentumú vicces fickó, aki tele van energiával és alázattal. Barátaim segítségével valósulhatott meg a magyar találkozóval egybekötött esküvőnk, amiért végtelenül hálás vagyok. A fotósunkat szívből ajánlom mindenkinek, gyönyörű képeket készített: @markstamuszphotography. Ha pedig valaki szeretne a pozitív életszemléletemhez kapcsolódni, az instagram oldalamon tud követni: @monishappiness.

Az interjú eredetileg a Hawaiʻi Sztorik Magazin 2025. áprilisi számában jelent meg. A teljes lapszám itt olvasható.