Hawaii, napsütés, szerelem és kaland egy magyar szerző tollából. Kell ennél több?

Oka van annak, hogy ezt a történetet választottam új blogsorozatom elindításához: ennek a könyvnek a hatására döntöttem el, hogy felkutatom és elolvasom azokat a magyar nyelven is megjelent műveket, amelyek valamilyen módon Hawaiihoz kötődnek.

A legtöbb könyvet azért olvasom el, mert megfog a borítója vagy a fülszövege, de a Szeretlek, Hawaii!–val más volt a helyzet. Azért olvastam el, mert az írónő személyisége, humora, kedvessége és a szenvedély, ahogy a szigetekről beszélt, magával ragadott.

Tomor Anitával akkor ismerkedtem meg, amikor a László R. Judittal közösen készülő könyvünk, az Istenek tenyerén: Magyarok Hawaiin című kötet második részébe szánt interjú elkészítése okán felkerestem őt. Anita személyében egy mindig mosolygó, a világra nyitott és roppantul humoros írót ismertem meg, aki csillogó szemekkel mesélt a Csendes-óceán közepén megbúvó szigetekről és az ott átélt kalandokról. Nem volt kérdés, hogy elolvasom az általa megálmodott regényt, hogy az ő szemével is megismerhessem Hawaiit.

Kezdjük az elején: A Szeretlek, Hawaii! egy folytatás, nem pedig egy különálló történet, így mindenképp érdemes elolvasni az Imádlak, Los Angeles!-t, hiszen a két részt felfoghatjuk egyetlen nagyon hosszú könyvnek. Így tehát jómagam is az Imádlak, Los Angeles!-szel kezdtem, amelyben a megismert két mellékszereplőről, Zoéról és Jake-ről is kiderült, hogy saját könyvvel rendelkeznek (Irány Hollywood!), sőt, Hawaiin is ismerősökbe botlunk Trish és Ryan személyében (Nyolc éjszaka). De kanyarodjunk vissza az Imádlak, Los Angeles!-hez: az első részben mindössze a hawaii utazás ígéretét kapjuk, az események középpontja Los Angeles marad.

Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele a nem mindennapi Hawaii történetbe!

Mégis hogyan keveredik egy világsztár társaságában Hawaiira egy fiatal budapesti lány, akinek semmi köze nemhogy a sztárokhoz, de még az amerikai nyaralásokhoz sem? Lora csak a lámpalázát szerette volna leküzdeni azzal, hogy riporternek tanul, bebizonyítani saját magának, hogy erre is képes. Az élete azonban fenekestől felfordul abban a pillanatban, hogy a híres magyar sztárriporter, Rétey Sára gyakornoka lesz. Mégis mennyi volt erre az esély? Na és arra, hogy a reptéri szemtelen férfivel ismét szemtől szemben találja magát, ráadásul egy interjú közepén, és még meg is zsarolja őt egy randivan? Ha bele is megy a játékba, egészen biztosan nem fog beleszeretni!

Az első kötetben szemtanúi lehetünk a Lora és Oliver Jenkins, Hollywood ügyeletes szívtiprója között bontakozó románcnak, megspékelve rengeteg humorral és füllesztő erotikával. Ám az idillt egy, a semmiből érkező vádló nyilatkozat ripityára töri, az első kötet pedig itt véget ér.

Te jó ég, ez a függővég valami kegyetlen! Kész szerencse, hogy nekem nem kellett hónapokat várnom a folytatásra!

Véleményem:

Hazudnék, ha azt mondanám, nem habzsoltam a sorokat. Nagyon tetszett a könyv, még úgy is, hogy az ilyen típusú regények (értsd: egy ízig-vérig rosszfiú, aki szinte tárgyként kezeli a nőket, hirtelen, egy mindent elsöprő szerelem miatt örökre megváltozik, lenyugszik és példás társ lesz…), valamint a túl sok szexualitással feltöltött cselekményszál nem tartoznak a kedvenceim közé. Nézzétek el nekem, én egy Meggyőző érvek rajongó vagyok. 🙂

Anita könyve mégis végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, a teendőim végeztével pedig alig vártam, hogy olvashassam. Jó volt belekóstolni Los Angelesbe, megismerni a sosem alvó város rezgéseit, majd elrepülni a békés Hawaiira, ami a megnyugvás reményével simogatta főszereplőink és a mi háborgó lelkünket is.

A cselekményszál alakulása érdekes volt, kíváncsian vártam, hogy mit tartogatnak az új oldalak, és szomorúan vettem tudomásul, amikor a második kötetnek is a végére értem. Voltak benne (számomra) apróbb logikai „hibák”, például amikor a szereplők elfelejtették, hogy a 21. században élnek, hogy az igazukat könnyedén igazolhatják a tudomány segítségével, vagy egy képernyőmentéstől védett üzenetet nem csak papírlapra kiírva, de másik telefonnal lefotózva is megőrizhetnek, ám ezek mellett az apróságok mellett könnyen elsodródunk a lendületes történetnek köszönhetően. Még egy apróság: az én szemszögemből kicsit túl gyorsan történt Lora és Oliver egymásra találása, de lévén, hogy kitalált szereplőkről és történetről beszélünk, ez is belefér.

És most vissza a cselekményhez: nem idilli körítéssel sodródott el Oliver és Lora a csendes-óceáni szigetekre, már ami az események alakulását illeti. Óriási rajtuk a nyomás, szó szerint az egész világ őket figyeli, ám a bolygónak ezen apró pontja rejtekhelyet kínál a kíváncsi szemek elől. Olivernek nincs könnyű dolga, hiszen a felemésztő stressz és a megoldhatatlan problémák mellett Lora szívét is újra meg kell hódítania. Szerencsére Oahu szigete beváltja a hozzá fűzött reményeket: a paradicsomi környezetben elhisszük, hogy az élet gyönyörű, a problémák sötét verméből pedig van kiút. Ezt fontos kiemelni, hiszen Hawaii tényleg ilyen hatást gyakorol az emberre. Ott elhiszed magadról, hogy bármire képes vagy, hogy az emberek jók, az életünk pedig egy ajándék. A Hawaiira érkezők a való életben is megtapasztalhatják, ahogy ez a különösen ösztönző atmoszféra bekúszik a bőrük alá, melengetve és gyógyítva a lelküket. Talán a távolság teszi, ami elválasztja a világ más, ember uralta pontjaitól, talán a paradicsomi környezet, a fodrozódó hullámok vagy a kedves mosolyok… egy biztos: nem csak a könyv szereplői, mi magunk is megtapasztalhatjuk, hogy Hawaii szent földjére lépve bármi lehetséges. Ezt pedig remekül megragadta az írónő.

„Gyönyörködtünk az óceán partra futó hullámaiban, a szélben hajladozó pálmafákban. Élveztük a csendet, a bennünket körbeölelő békét.”

Fogalmazza meg tökéletesen Tomor Anita. Igen, ezt jelenti Hawaii, ezt fogod érezni te is, ha egyszer ellátogatsz oda. Ez nem egy túlcicomázott mondat egy giccses szórólapról, ez a nagybetűs valóság.

Kifejezetten tetszett, hogy a szereplőink nem ücsörögtek sokat szálláshelyükön, helyette igyekeztek feltérképezni Oahu és Kauai szigetének kincseit. Utazásaiknak köszönhetően mi is betekintést nyerhettünk Hawaii izgalmas látványosságaiba, amikről néhány érdekességet is megtudhattunk. Pearl Harbor esetében ráadásul egy kis történelemórát is kaptunk ajándékba.

Jó volt újra bejárni Lorával és Olivérrel a helyszíneket, amiket én is annyira szerettem Hawaiin! A sorok közül ráadásul sugárzott, hogy Anitára és családjára is nagy hatást gyakoroltak a szigetek. Ezért is olyan őszinte ez a könyv: azt vetette papírra, amit maga is megtapasztalt.

És a nagy kérdés: mennyire ábrázolta pontosan az írónő Hawaiit?

A válaszom: nagyon.

Anita mindent megtett, hogy Hawaiit közel hozza az olvasóhoz. A helyszínek és a hozzájuk kapott apró információmorzsák, a tájleírás és az illatok mind Hawaiiról mesélnek.

Egyetlen apró kiegészítést fűznék hozzá a történethez, ami nem mindenkinek lehet egyértelmű: a Hilton szállodában járva színes és egzotikus papagájokat láthattak főhőseink a fákon. Hawaii államban valójában nem őshonos egyetlen papagájfajta sem, ám ez nem jelenti azt, hogy nem bukkanhatunk beléjük a szigeteken. Sajnálatos módon nem ők az első faj, ami az ember gondatlansága vagy épp szándékos döntése miatt szaporodik el az idilli, természetes ellenség nélküli környezetben. A másik pedig: ha Hawaiin gekkók élnek, akkor a könyvben miért gyíkok rohangálnak? Erre végtelenül egyszerű a válasz: minden gekkó gyík, de nem minden gyík gekkó. 😊

A Szeretlek, Hawaii! egy nagyszerű történet, ami garantáltan mosolyt fog csalni az arcodra, miközben szebbnél szebb helyekre kalauzol Oahu és Kauai szigetein. A könyv egyetlen hiányossága, hogy nem maradunk az első oldaltól az utolsóig Hawaiin.

Megkapja tőlem a „tetszett” és az „újraolvasom” pecsétet!

Történet: 10/ 8,5

Hawaii a könyvben: 10/9

Fülszöveg:

Mivel a történet rövid összefoglalója leírja az első kötet teljes cselekményszálát, az olvasási élmény érdekében itt csak az első rész fülszövege olvasható:

Lora ​egy szerfelett visszahúzódó lány, nem szereti a kamerákat és utál szerepelni. Mégis úgy hozza az élet, hogy beiratkozik egy műsorvezető-riporter képzésre. Úgy gondolja, ez a legjobb módja annak, hogy végre legyőzze a félelmeit, ezért belevág a kalandba.

Arra viszont nem számít, hogy egyszer Hollywoodba is elutazhat, ahol lehetősége nyílik arra, hogy megnézze, hogyan készítik a nagy stábok az élő interjúkat a legnépszerűbb hollywoodi sztárokkal. Arra pedig végképp nem számít, hogy mindössze negyedórával a várva várt interjú előtt az ismert riporternő, Rétey Sára lebetegszik, és ezért Lorának kell lebonyolítania a világ leghírhedtebb nőcsábászával, a híres Oliver Jenkinsszel az interjút, aki ráadásul az első perctől fogva úgy néz rá, mint aki azonnal, ott és akkor meg akarja szerezni magának.

Lora legszívesebben fejvesztve menekülne el a helyszínről, és felszállna az első gépre, hogy még csak a pasi emlékét is kitörölje a fejéből, de már késő. Az interjú elkezdődik, Oliver Jenkins pedig az első kérdés után közli vele, örömmel válaszol a kérdéseire egy feltétellel: ha elmegy vele randizni még aznap este.

Vajon akarhat-e többet egy egyéjszakás kalandnál egy hollywoodi sztár egy hétköznapi lánytól? Vajon van választása Lorának? Mondhat nemet egy hollywoodi sztárnak?